A kereszt jelentősége: központi jelentőségű vagy másodlagos kérdés?

Az elmúlt néhány héten publikált írásaimat Jézus halála központi jelentőségének szenteltem. Igen fontos annak tisztázása, hogy vannak-e a kereszténységnek központi jelentőségű, alapvető tanításai, és ha vannak, melyek ezek. Amennyiben valljuk a „Lényeges dolgokban egység, egyebekben szabadság, de mindenben szeretet” elvét, akkor tudnunk kell, mik a lényeges dolgok.

Görbicz Tamás a videóban kifejti, hogy véleménye szerint Jézus halála nem elsődleges, hanem másodlagos jelentőségű kérdés, majd hozzáteszi, hogy hisz Jézus halálában, de nem tekinti lényegesnek, hogyan értelmezzük azt.

Amikor Péter megkérdőjelezte, hogy valóban elkerülhetetlen-e az ő halála, Jézus rendkívül szigorúan rendre utasította, és egyértelművé tette, hogy Sátán használta Péter száját, hogy eltérítse őt küldetésének fő céljától! Stott is azt mondja, hogy ugyanazt a Pétert, aki az Atya kijelentése által Messiásnak vallotta Jézust, kicsivel később az ördög tévesztette meg, hogy tagadja a kereszt szükségességét.

 

Pál apostol a korintusiaknak azt írta: „Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.” 1 Kor 2,2

 

Jézus halála elsődleges és alapvető jelentőségű a keresztény hit szempontjából.

Halála által köttetett meg az új szövetség!

„Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.” Mt 26,28

 

Jézus halálának értelmezése is alapvető jelentőségű. Ő maga értelmezte azt mint a bűnbocsánat eszközét és mint váltságot a Mk 10,45-ben.

 

Görbicz azt állítja, hogy Jézus halála nem helyettesítő engesztelő áldozat volt, hanem csupán a szövetség létrejöttéhez szükséges esemény. Azt viszont nem fejti ki, hogy miért éppen ezen a módon kellett megkötnie Istennek a szövetséget velünk, emberekkel.

Socinus is úgy vélte, hogy a bűn, ami Istennel szembeni engedetlenségben nyilvánult meg, nem rontotta meg súlyosan az emberi természetet, és nem eredményezett ellenséges és elidegenedett érzületet Isten és az ember között. Nagyon felszínesen látja a bűnt. Csupán hibának, botlásnak, ami nem hat ki az ember természetére, és bármikor visszaállítható a kapcsolat, ha az ember egyszerűen úgy dönt, hogy mégis kapcsolatba akar lépni Istennel. Krisztus az ő látásmódja szerint csak azért jött, hogy Isten akaratát közvetítse az ember felé, vagyis, hogy megállapodás jöhessen létre Isten és az ember között, de nem úgy jött, mint békéltető vagy kiengesztelő.

 

Már ezen a ponton alapvető különbség mutatkozik a BPA presbitériuma és a bibliai kijelentés között.