- Tim. 2, 11-15
"Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel.
A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben.
Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva.
És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett:
Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel. "
Pál apostol szellemi fiának, Timóteusnak címezte ezt a levelet. Timóteus az efezusi gyülekezet pásztora volt abban az időben és nagy szüksége volt Pál apostol bölcs és érett tanácsaira, mert nagyon nehéz időszakon ment át akkoriban (Kr. u. 60 körüli időszakban) az általa pásztorolt gyülekezet. Az a nemzedék, amelyik még személyesen is láthatta Jézus Krisztust, tanúja volt halálának és feltámadásának is, ekkorra kezdett már kiöregedni, kihalni és egyre sürgetőbb szükség volt arra, hogy a helyes keresztény doktrínákat hitvallások formájában rögzítsék azok számára, akik nem ismerték Jézust személyesen, csupán Jézus tanítványainak első nemzedéke bizonyságtételéből. Ezeket a helyes és egészséges doktrínákat nagyon korán elkezdték megtámadni és félremagyarázni a gyülekezetbe beszivárgó tévtanítók.
Pál apostol a helyes elméleti doktrínák hangsúlyozásán túl gyakorlati útmutatásokkal is ellátta Timóteust ebben a levélben.
Többek között a férfiak és nők Istennek tetsző viselkedésmódjára is kitért.
A fenti igeszakasz ma komoly vita tárgyát képezi, mert a férfiak és nők egymáshoz viszonyított tekintélyét tárgyalja. Ez a mai társadalomban különösen kényes téma és nem könnyű benne sem eligazodni, sem helyes, kiegyensúlyozott látásmódot és gyakorlatot kialakítani.
Történelmileg a nők helyzete az ókori világban, mind a görög, mind a római, mind a zsidó kultúrában nagy mértékben különbözött attól, ahogyan a mai nyugati kultúrában gondolkodunk erről.
Röviden, a nők helyzete az ókori világban sokkal kedvezőtlenebb volt, mint napjaink nyugati kultúrájában. Egy tisztességes görög, római vagy zsidó asszony a férje fennhatósága alatt élt, és ritkán mozdulhatott ki a házából, főleg kísérő nélkül. A közéletben nők ritkán vállalhattak aktív szerepet, a vallási életben is a férfiaké volt a vezető szerep. Nők az ókori vallásokban csak templomi prostituáltakként vállalhattak aktív szerepet. Nők a zsinagógákban a férfiaktól elkülönített helyen és teljesen passzívan vehettek részt az istentiszteleteken, ők nem imádkozhattak hangosan, nem olvashattak fel a Tórából, nem magyarázhatták azt nyilvánosan.
A mai társadalmunkban a nők helyzete radikálisan megváltozott és a női egyenjogúság számunkra magától értetődő dolog, a mindennapjaink része. Nők ugyanúgy betölthetnek magas vezető pozíciókat, akár vállalatoknál, akár a politikai életben, mint a férfiak, sőt több keresztény felekezetben lehetnek lelkésznők és taníthatják az Igére a gyülekezetet is.
Pál apostol a Galata 3,28-ban ezt írja "Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban."
Egy csodálatos szellemi igazságot mond itt ki a Biblia: Minden ember egyenértékű, egyformán fontos és különleges Isten szemében. Krisztus megváltó munkája arra is vonatkozik, hogy megszüntesse az emberek közötti elnyomást, a különböző népcsoportok közötti ellenségeskedést, versengést illetve a két nem közötti tekintélyharcot is. Zsidók és görögök, szolgák és szabadok, férfiak és nők mind-mind egyenrangú, egyenértékű ugyanolyan méltósággal bíró emberi lények. Jézus Krisztus kereszten elvégzett megváltó munkája lerombolta az ember bűne által létrejött ellenségeskedő, elnyomó, bántalmazó, másokat lealacsonyító látásmód és magatartás minden létjogosultságát. Isten arra hív mindannyiunkat, hogy keresztényekként egymást kölcsönösen megbecsüljük, szeressük, értékeljük, tiszteljük és szolgáljuk.
A jelenlegi világkorszakban ugyanakkor tagadhatatlanul továbbra is fennállnak különbségek még keresztény és keresztény között is. Más a nemzetiségünk, nyelvünk, kultúránk, más lehet a társadalmi helyzetünk és továbbra is megmaradt a két nem, férfiak és nők maradunk a ránk jellemző sajátosságokkal.
Az egyenrangúság nem jelent egyformaságot. Az egyenértékűség nem jelenti a nemekre jellemző sajátos szerepek megszűnését sem.
Még a keresztény férfiak és nők közötti is fennállnak szerepkörbeli, funkcióbeli és tekintélybeli különbözőségek.
Az Újszövetségben Isten a nőknek is aktív és igen fontos szerepet szánt a gyülekezeti életben. Jézus követői között több nő is volt, akik többek között pénzügyileg támogatták a szolgálatát, meghívták a házukba, ételt készítettek neki, bizonyságot tettek másoknak arról, amit Jézus tett vagy mondott, vagyis evangelizáltak, sőt Jézus feltámadásának is nők voltak az első tanúi és hírnökei. A hívő asszonyok a közös gyülekezeti imádkozásba is aktívan bekapcsolódtak. Az újszövetség arra is bátorítja a nőket, hogy a szellemi ajándékokkal éljenek, prófétáljanak is. Az idősebb asszonyokat felszólítja Pál hogy tanítsák a fiatalabb asszonyokat férjük és gyermekeik szeretetére. Jézus ugyanakkor kizárólag férfiak közül választotta ki tizenkét apostolát, egyetlen nőt sem választott ki apostolnak. A gyülekezetek vénei, szellemi vezetői is kizárólag férfiak közül kerültek ki.
I.Tim.2,11
"Az asszony csendességben tanuljon, teljes engedelmességgel."
Pál itt arra inti a hívő asszonyokat, hogy az istentiszteletek alatt figyelmesen hallgassák a tanítást és azon igyekezzenek, hogy azt gyakorlatba is ültessék majd az életükben. Lehet, hogy voltak olyan nőtestvérek, akik hajlamosak voltak közbekotyogni, akadékoskodni, vagy a mellettük ülőkhöz odafordulva hangosan kommentálni, megvitatni az elhangzottakat, ezzel megzavarva az összejövetel rendjét, és esetleg elterelve mások figyelmét az Igéről és annak magyarázatáról. Fontos, hogy a hívő asszonyok tiszteljék Isten Igéjét és azokat a férfiakat is, akiket Isten az Ige tanítóinak, lelkipásztoroknak hívott el. Mivel a nők általában fogékonyabbak a szellemi dolgokra, érzékenyek és nagyon jól kommunikálnak, Pál arra buzdítja őket, hogy ezt jó rendben éljék meg, tudatosan odafigyelve arra tekintélyrendre, amit Isten a férfiak és nők kölcsönös jóléte és épülése érdekében lefektetett. Olyan ez a rend, mint a szalagkorlát az autóút mellett. Segíti a tájékozódást, az út nyomvonalának követését és biztonságot is ad: az esetlegesen megcsúszó vagy lesodródó autót megfogja és megóvja az árokba csúszástól, felborulástól. Nem azt mondja Pál a Szent Szellem ihletése alatt, hogy "Férfiak, intsétek csendre a fecsegő asszonyokat és kényszerítsétek engedelmességre őket", hanem hogy maguk a hívő nők lássák és értsék meg Istennek az ő érdekükben adott jó tervét és útmutatását, és az Általa meghatározott kereteken belül éljék meg a hitüket.
- Tim.2,12-14
"A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva.
És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett"
Továbbra is olyan istentiszteleti szituációról ír Pál, ahol felnőtt férfiak és nők is jelen voltak, és konkrétan két tiltást fogalmaz meg a nőkkel kapcsolatban, azután pedig mindkettőt meg is indokolja. A két tiltást nevezzük el A-nak és B-nek és vegyük észre, hogy a magyarázatok először a B tiltásra, majd az A tiltásra vonatkoznak. Ha verselési kifejezéssel élnénk, úgy írhatnánk le ezt a szerkezetet, hogy ABBA, olyan ez mint egy tükrözés, matematikai szóhasználattal.
A mai nyugati gondolkodásmód és világi értékrend olyan távol került már a bibliai felfogástól, hogy első olvasatra ezek a tiltások és korlátozások sértőnek és lealacsonyítónak tűnhetnek a nők számára. Hiszen a mai nyugati értékrend szerint a férfiak és nők nem csupán egyenrangúak, hanem a feminista eszme hatására egyre inkább azt sugallja nekünk a média, hogy egyformák is, és a nyilvánvaló biológiai különbségeken túl nincs köztük semmi különbség, ezért egyformán alkalmasak mindenfajta szerepkör betöltésére és mindenfajta munka elvégzésére a társadalomban és a családban egyaránt.
A Biblia viszont a két nem egyenrangúsága és egyenértékűsége mellett tanítja a férfiak és nők különböző szerepét ill. tekintélybeli különbségét a családban és a gyülekezetben. Ezt helyesen értelmezni, elfogadni és megélni egyedül a Jézus Krisztusba vetett hitben és Isten szeretetének elfogadásában lehet. A Krisztuson kívül élő világhoz tartozó emberek ugyanis a bűn hatására állandó harcban állnak egymással, és önzésük arra indítja őket, hogy próbáljanak egymás fölé kerekedni és kihasználni, kizsákmányolni és elnyomni a környezetüket. Erről beszélt Jézus is a Máté 20,25-26-ban: "...Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De ne így legyen közöttetek; hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok."
Egyedül Jézus példáját szem előtt tartva és a szolgáló szeretet lelkületével lehet csak helyesen megélni a férfi és nő közötti tekintélykülönbségeket a gyülekezetben és a családban.
Visszatérve tehát az igeszakaszunkhoz, kezdjük először az A tiltással és a hozzá tartozó magyarázattal: "A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak...és Ádám nem csalatott meg, hanem az asszony megcsalattatván bűnbe esett."
Nem arra hivatkozik Pál, hogy a nők kevésbé intellektuálisak, mint a férfiak, és nem is valamilyen kulturális, történelmi háttérre pl. hogy a nők számára akkoriban ne lettek volna ugyanolyan tanulási és képzési lehetőségek, mint a férfiak számára, hanem az Igére hivatkozik Pál, mégpedig Mózes első könyvére, a bűnbeesés történetére. Sátán kígyó formájában megkísértette Évát, és rávette, hogy egyen az egyetlen tiltott gyümölcsből a kertben, a jó és rossz tudásának fájáról. Úgy tűnik arra utal itt a Biblia, hogy a nők bizonyos értelemben könnyebben megtéveszthetőek, becsaphatóak, mint a férfiak. Figyelem, nem azt mondja az Ige, hogy Ádám jobb volt, mint Éva, vagy hogy ő kevésbé volt felelős a történtekért, mint Éva. Ádám ugyanúgy elbukott, mint Éva, mert ő is megszegte Isten parancsát. Ádám bűne az volt, hogy a feleségére hallgatott Isten Igéjével szemben, Éva bűne pedig az volt, hogy Sátán kísértése folytán érzéseire, vágyaira hallgatott, függetlenítve magát mind férjétől, mind Isten parancsától. Isten Ádámtól azt várta el, hogy közvetlenül hallgasson rá, Évától pedig azt, hogy a férje tekintélye alatt maradva szintén hallgasson rá. Nem véletlen, hogy Sátán nem Ádámhoz ment oda először, hogy megkísértse, hanem először Évához, megkerülve Ádám tekintélyét, az isteni sorompót, ami plusz védelmet nyújtott Évának. Ha Éva megkérdezte volna először Ádám véleményét, mielőtt egy ilyen sorsdöntő és igencsak kétséges döntést meghoz, elkerülhette volna a megtévesztést.
Általánosságban elmondható, hogy a nők intuitívabbak, kapcsolat orientáltabbak és érzelmileg fogékonyabbak, mint a férfiak. Ezek az egyébként nagyszerű és értékes tulajdonságaik a doktrínák tisztaságának megőrzésénél, kiegyensúlyozott tanításánál akadályt is jelenthetnek, illetve az igazsággal való megalkuvásra is vezethetnek a jó kapcsolat megőrzésének, a konfliktus elkerülésének érdekében. A férfiak általában hidegfejűbbek, logikára alapozóbbak és kevésbé kapcsolatorientáltak, mint a nők és ezek a tulajdonságaik a doktrínák helyes megértése, továbbadása és megvédése kapcsán nagyon jól tudnak kamatozni, mert a férfiak kevésbé hajlamosak rá, hogy a jó kapcsolat fenntartása érdekében módosítsák, elhallgassák az igazság egy részét. A Biblia teljes körű, rendszerezett, kiegyensúlyozott tanítása és a sokféle tévtanítással és támadással szembeni megvédése alapvetően az Istentől erre elhívott férfiak feladata a gyülekezetben.
Térjünk át most a B tiltásra és annak indoklására. " ...sem hogy a férfin uralkodjék...mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva."
Pál apostol itt a férfi és a nő teremtésének sorrendjére hivatkozik. Szintén nem kulturális háttérre utal, sem valamilyen különleges, egyedi, csak az akkori efezusi gyülekezetben fennálló körülményre, hanem Isten Igéjére, Mózes első könyvére.
Ha a férfi és a nő Krisztusban egyenrangú, egyenértékű, akkor miért kellene bármelyik félnek is uralkodnia a másik felett? -Kérdezhetnénk.
Ha az uralkodást elnyomás, kihasználás, zsarnokoskodás, önkényeskedés illetve bujtatott önzés szinonimájaként használjuk, akkor a felvetés helyes. Ilyen értelemben nem hívta el Isten a férfit a nő feletti uralkodásra, és a nőt sem a férfi feletti uralkodásra.
De ha az uralkodás szót az Istennek tetsző tekintélygyakorlásra, mint szeretetben végzett szolgálatra használjuk, akkor van létjogosultsága.
A bűnbeesés lényege az Istennek az ember felett gyakorolt jogos és helyes tekintélye elleni lázadás. Ez a lázadás valójában Isten abszolút jóságának és uralkodáshoz való jogának megkérdőjelezése. Sátán lázadásának is az Isten igazságos uralmával való szembeszegülés volt a lényege, ami büszkeségből fakadt és ugyanezzel kísértette meg, sajnos sikeresen, Ádámot és Évát is.
A tekintélygyakorlásnak vagy uralkodásnak nem csak elnyomó és eltorzult formája létezik, hanem van isteni, helyes és építő formája is, ami a Szentháromságon belül már öröktől fogva fennáll az Atya, a Fiú és a Szent Szellem között. Mivel pedig Isten az embert, a férfit és a nőt a maga hasonlatosságára, és képmására teremtette meg, ez a Szentháromságon belüli örök és isteni tekintélyviszonyok férfi és nő kapcsolatára való leképezését is magában foglalja. "Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten." (I. Kor. 11,3). A Fiú öröktől fogva alá van rendelve az Atyának, bár ő maga is Isten. Éppígy a feleség is alá van rendelve a házasságban a férjének, bár mindketten egyenértékű és egyenrangú, istenképű emberek. A gyülekezetben hasonló módon az Istentől kijelölt véneké a vezető szerep, vagy tekintély. A tanítást is ők végezték, és az Ige rendszeres tanítása a gyülekezet számára szükségképpen tekintéllyel járt és jár együtt ma is.
Isten Ádámot teremtette meg elsőnek, azután Ádámból teremtette meg Évát. Ez a kronológiai sorrend ugyanakkor tekintélysorrendet is jelent.
Úgy tűnik, hogy a teremtés és a bűnbeesés eseményei messzemenő következményekkel bírnak erre az egész világkorszakra nézve a férfiak és nők egymáshoz való helyzete és szerepköre szempontjából is.
A bűnbeesés következményeitől Jézus Krisztus megváltotta a szenteket, de ez a megváltás nem egyszerre, hanem szakaszosan valósul meg Isten üdvtervében. A férfi és a nő kapcsolatát a bűnbeesés ugyanakkor alapvetően nem változtatta meg, csupán eltorzította. Isten kezdettől fogva Ádámnak adta a vezetést, Évát pedig segítőtársnak teremtette Ádám mellé. Nagyon nagy szeretet és harmónia valósulhatott meg kettőjük között, amíg bűntelen állapotban éltek együtt az Édenkertben.
A bukás után viszont belépett a kapcsolatba a hatalomért folytatott harc, a rivalizálás "...és epekedel (vágyakozol) a te férjed után, ő pedig uralkodik rajtad" (I. Móz. 3,16).
A vágyakozol szó a héber eredetiben jelenthet szerelmi vágyat, illetve a felülkerekedés, a legyőzés vágyát is, lásd még I. Móz. 4,7 "... a bűn az ajtód előtt leselkedik és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta." Az átok következményeként látjuk tehát a két nem közötti konfliktust, amelynek értelmében a férfi nagyobb erejénél fogva elnyomó, agresszív módon uralkodik a nő felett, a nő pedig saját eszközeivel, csábítással, manipulációval szintén megpróbál a férfin felülkerekedni, mert mindketten a hatalomért küzdenek egymás ellenében.
Krisztus kereszten elvégzett megváltó munkája ennek az egymás elleni harcnak elvette az élét és a férjeket feleségük iránti szolgáló szeretetre szabadította fel, a feleségeket pedig férjük istentől rendelet tekintélyének szabadon és örömmel megélt elfogadására és támogatására. "Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, amiképpen illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserű kedvűek (nyersek, durvák)" (Kol. 3,18-19).
A gyülekezetben ehhez hasonlóan Isten férfi vezetést rendelt el szeretetben, a nők részéről pedig ennek aktív támogatását.
I.Tim.2,15
"Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel."
Miután Pál két tiltást ír le az előző két igeversben, a szakasz utolsó, logikailag ide kapcsolódó versében bátorítja a keresztény nőket, és felhívja a figyelmüket arra a szerepkörre, amit Isten elsődlegesen rendelt számukra. A megtartatik a gyerekszüléskor vonatkozhat Isten ígéretére, hogy a fájdalmas, és keserves gyerekszülés kínjait Isten mérsékelni fogja, elviselhetővé teszi majd számukra, illetve - és talán ez a fontosabb jelentés - arra buzdítja a hívő asszonyokat a gyülekezetben, hogy fő hivatásukra, a gyermekszülésre, gyermeknevelésre és az ehhez szervesen kapcsolódó háztartás vezetésre koncentráljanak, és ezt, mint Istentől kapott hivatást büszkén és hittel töltsék be. A mértékletesség szót a fejezet 9. és 15. versében egyaránt a nőkkel kapcsolatban említi meg az Ige. Különösen illő és nőies dolog, ha egy keresztény asszony tudatosan gyakorolja a szemérmességet és a visszafogottságot és úgy dönt, hogy megmarad azok között a keretek között, amiket Isten számára rendelt az ő védelmére és kiteljesedésére nézve!
Arra szólítja fel tehát Pál ebben az igeszakaszban Timóteust, hogy ne engedje, hogy buzgó nőtestvérek túlmenjenek a nekik adatott szerepkörön és megpróbálják magukhoz ragadni a szellemi vezetést azáltal, hogy az egybegyűlt hívőket próbálják Isten Igéjére tanítani illetve a gyülekezet férfi tagjai fölött szellemi tekintélyt gyakorolni.
Ennek az okát pedig Pál apostol a Szent Szellem ihletése alatt nem kulturális okokra vezeti vissza, hanem a teremtés sorrendjére és a bűnbeesés körülményeire, amelyek kulturálisan irrelevánsak. A befejező gondolat pedig egy bátorítás és iránymutatás a keresztény hölgyek számára azzal kapcsolatban, hogy ha hittel tekintenek Jézusra, akkor segítséget kapnak Istentől fő szerepkörük betöltésében itt a földön.