ApCsel 7,9
„A pátriárkhák pedig irígységből eladák Józsefet Égyiptomba; de Isten vele vala.” Károli fordítás
„Az ősatyák pedig féltékenykedtek Józsefre, és eladták Egyiptomba, de Isten vele volt.” RÚF
Jákob és József egymást különlegesen szerették.
Ezt lehet elítélni, mondván: ez kivételezés egy apa részéről és furcsaság egy fiatalember életében.
Miért nem egyenlően szerette Jákob az összes gyermekét?
Miért az apjához húzott József? Miért nem a kortársaival beszélt meg mindent?
Valószínű, hogy azért is ragaszkodtak egymáshoz ilyen különleges módon, mert Istennel volt egy különleges kapcsolata mindkettőjüknek! Ez a kapcsolat fűzhette őket össze ilyen különleges módon.
Ezt a kívülállók talán azért nem voltak képesek megérteni, mert ők nem kapcsolódtak így Istenhez.
Ez féltékenységet, dühöt váltott ki József testvéreiből, ami kis híján gyilkosságba torkollt.
Végül mégsem ölték meg Józsefet fizikailag. Érzelmileg, kapcsolatilag viszont ’megölték’ azáltal, hogy teljesen elszakították a családjától, apjától.
De Isten Józseffel volt.
Ez mindent vitt!
Minden nyomorúság és magány fölé tudta emelni Józsefet, hogy Isten különleges módon közel volt hozzá egész életén át!
A mai kor a magány kora!
De ha én tudok különleges módon kapcsolódni Istenhez nap, mint nap, akkor fölé emelkedhetek az egyedüllétnek, az elutasításnak, a meg nem értésnek.
Lehet, hogy horizontálisan zárva van minden ajtó. Viszont vertikálisan nyitva van az egyetlen ajtó, ami a mennyel kapcsol össze.
Nem többet ér ez nekünk mindennél?