Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Elég a Szó! Nem kell a show!

2025-03-21
4 Móz 20,1-13
„És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Czin pusztájába az első hónapban és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott. 2De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlének azért Mózes és Áron ellen. 3És feddőzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr előtt! 4És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink? 5És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen! 6Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elől, a gyülekezet sátorának nyílása elé, és arczukra borulának; és megjelenék nékik az Úrnak dicsősége. 7És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 8Vedd ezt a vesszőt, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, és szóljatok ím e kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet; és fakaszsz vizet nékik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak. (2Móz 17,6) 9Vevé azért Mózes azt a vesszőt az Úrnak színe elől a mint parancsolta vala néki. 10És összegyűjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kőszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-é néktek vizet? 11És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével két ízben; és sok víz ömle ki, és ivék a gyülekezet és az ő barmai. 12És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem, hogy megdicsőítettetek volna engem Izráel fiainak szemei előtt: azért nem viszitek be e községet a földre, a melyet adtam nékik. 13Ezek a versengésnek vizei, a melyekért feddőztek Izráel fiai az Úrral; és megdicsőítette magát ő bennök.”
 
Elég a Szó!
Nem kell a show!

Mi szenteli meg igazán Istent?
A Szó, és nem a show!

Mózes és Áron fellázadtak Isten ellen a Cin pusztában, a Meribá (perlekedés, veszekedés) vizeinél.
Mózes ahelyett, hogy isteni, Istentől kapott parancsszót intézett volna a sziklához: ’Adj vizet Jahwe nevében!’, mérgesen rákiáltott a lázadó, elégedetlenkedő, hitetlen emberekre: ’Fakasszunk-e nektek (mi) vizet ebből a kősziklából?’ Majd kétszer rácsapott a sziklára.

Az Istentől kapott küldetésből saját pozícióját megerősítő show-t csinált.

Pedig csak egy szót kellett volna kimondania határozott hittel. Az Istentől kapott parancsot kihirdetni. Akkor maga az isteni Szó elvégezte volna az isteni munkát.
Isten az ő kinyilatkoztatott Szava, Igéje kihirdetése által kap dicsőséget. Így szenteltetik meg az ő neve.
Nincs arra szükség, hogy ezt helyettesítsük show-műsorral!
Embereket előtérbe állítani, látványos, a figyelmet megragadó performanszot előadni.

Furcsa módon Mózesnek mégis működött ez a szolgálata is, mert víz fakadt a sziklából és bőven jutott belőle több millió embernek és az összes állatuknak is! Életben maradtak az emberek, megerősödtek.
Átmenetileg működött így is a dolog, de Mózes és Áron mégis magukat lőtték lábon, magukat gáncsolták el engedetlenségük által, és lett is súlyos következménye bűnüknek: Egyikük sem mehetett be az ígéret földjére a nép élén.

De akkor hogyhogy mégis működött a szolgálatuk és miért nyert természetfeletti megerősítést is?
Mert Isten saját szolgái méltatlansága, botlása, kettőssége ellenére is szerette népét és irgalommal tekintett rájuk. Gondoskodni akart róluk. Be akarta tölteni a szükségeiket.

Hála és dicsőség a mi jó és hű Istenünknek!

Ő gondoskodik és cselekszik népe érdekében, de nekünk szolgálókként vigyáznunk kell a szívünk motivációira és hogy valóban engedelmeskedjünk parancsainak és csak azoknak engedelmeskedjünk!
Hozzászólások (0)