Milyen időszakban élünk? Milyen isteni realitás kapcsolódik ehhez? Mi számít sikernek az adott körülmények, lehetőségek keretei között?
Sokszor probléma, hogy van egy belső elvárásunk azzal kapcsolatban mit ’érhetünk el’ Istennel életünk, szolgálatunk során, ami nem feltétlenül, vagy nem igazán találkozik a tapasztalatunkkal.
Jób 5,20
„Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.”
Számításba kell vennünk, hogy milyen korszakban élünk! Isten gondoskodása, védelme arányban áll azzal az élethelyzettel, történelmi időszakkal és hellyel ahol nekünk élnünk kell vagy élnünk adatott. Van amikor maga a túlélés a maximum, amit el lehet érni!
Jer 45,4-5
Károli Gáspár fordítása: „Ezt mondja az Úr: Ímé, a kiket én felépítettem, elrontom, és a kiket én beplántáltam, kiszaggatom, és pedig az egész földön. És te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kivánj; mert ímé én veszedelmet bocsátok minden testre, ezt mondja az Úr, és a te lelkedet zsákmányul adom néked, minden helyen, a hová elmégy.”
RÚF: „Nézd csak, amit építettem, azt most romba döntöm, és amit ültettem, most kigyomlálom az egész országban. És neked nagy kívánságaid vannak? Ne legyenek! Mert most veszedelmet hozok minden emberre – így szól az Úr –, de te ajándékul kapod az életedet, bárhová is mégy.”
Báruk Jeremiás segítője volt. Ő írta le diktálás után azokat a kijelentéseket, amiket a próféta Istentől kapott. De nem igazán értékelte a környezete, amit tett. Sőt sok fájdalommal, elutasítással, kudarccal kellett szembenéznie annak ellenére, hogy hűségesen továbbadta Isten aktuális üzenetét. Azonban ezt az üzenetet ott és akkor nagyon kevesen fogadták csak el. Emiatt Báruk el volt keseredve. Talán olykor meg is ingott, és arra gondolt mennyire ’nem érte meg” Isten szolgálni ahelyett, hogy a kor vallásos trendjével azonosulva csupa pozitív üzentet adott volna át. Csupa bátorítást mondott volna, mint ahogy azt a hamis próféták tették, akik profitért prófétáltak.
Isten azt üzente neki, hogy abban a helyzetben és történelmi időszakban abban tapasztalhatja majd meg Isten gondviselését és védelmét, hogy életben maradhat, és Isten ellátásában részesülhet, míg nagyon sokan meghaltak, megsebesültek, kisemmizve fogságba vitettek földjükről.
Jel 3,4
„De van Sárdisban egy kevés neved, azoké a kik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra.”
Egy szinte teljesen halott, elvallásosodott gyülekezeten belül volt egy kisszámú hívő, akik komolyan vették Krisztus követését és teljes szívvel és meggyőződéssel Érte élték az életüket. Nekik fehér ruhát, örök jutalmat ígért az Úr, az ő örök, élő jelenlétében.
Fel kell ismernünk, hogy az is lehet győzelem, ha képesek vagyunk megmaradni a Krisztusba vetett élő hitünkben és szeretetben élve jót teszünk, a gonoszt pedig kerüljük az ő ereje, Igéje által!
Lehet, hogy nem lesz részünk itt a földön nagy, látványos szolgálatban és nagy eredményekben, ismertségben, jelekben és csodákban. Mégis győztesként fejezhetjük be a futásunkat, ha Hozzá hűségesek maradnunk.
Az, hogy ebben a földi életben mennyi látható vagy látványos gyümölcsöt terem az életünk, a szolgálatunk nem csak rajtunk múlik. Nem csak az elkötelezettségünk, a befektetett munkánk mennyiségén és minőségén múlik, hanem azon is milyen korszakban élünk, milyen körülmények vesznek körül illetve hogy milyen az országunk és az Egyház szellemi állapota azon a helyen, ahová minket Isten helyezett.
Dávid Isten egyik legcsodálatosabb embere volt, mind hibájával együtt is. Mégsem építhetett hatalmas, gyönyörű, szemet gyönyörködtető Templomot az Úrnak. Őt hosszú ideig üldözte Saul, majd a filiszteusokkal és más környező ellenségekkel állt folytonos harcban. Az ő számra a túlélés, illetve az ellenség visszaverése volt a fő tét.
Salamon viszont már beleszületett a jóba. Béke és bőség vette körül. Az ő feladata és egyben lehetősége az építkezés a kiterjeszkedés volt.
Mégsem mondhatjuk azt: Dávid sikertelen volt, Salamon pedig sikeres.
Mindketten azt tették, amire az adott időszakban lehetőségük volt, illetve arra reagáltak, ami akkor mint veszély, fenyegetés körülvette őket. Mindketten Istentől kapták meg végül a jutalmukat. Attól az igazságos Bírótól, aki minden körülményt egyaránt képes figyelembe venni, ezért teljesen igazságos örök ítélettel helyesen és méltányosan határozta meg örök jutalmukat.
Te milyen időszakban élsz testvérem?
Mi ennek az időszaknak az isteni realitása számodra?
Igyekezz helyesen felmérni mi számít sikernek a te élethelyzetedben és legyél hálás Istennek!
De bármilyen szerénynek is érzed a lehetőségeidet, ez semmiképpen nem szabad, hogy hivatkozási alap legyen a restségre, a passzivitásra és arra, hogy idődet, tehetségedet, energiádat hiábavaló módon elvesztegesd, ahelyett, hogy tudatos hittel Isten szolgálnád mindezekkel!