Mt 26,41
„Vigyázzatok (virrasszatok,legyetek éberek) és imádkozzatok, hogy kísértetbe (kísértésbe) ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.”
Péter és a többi tanítvány pontosan tudták, milyen események következnek, hiszen a Mester világosan és részletesen elmondta nekik, hogy küszöbön áll elfogása, halálra ítélése, megszégyenítése, brutális megkorbácsolása és keresztre feszítése Isten előzetes terve és akarata szerint.
Noha mindezeket tudták, mégis belesétáltak mindannyian az előttük lévő csapdába, ami ezt jelentette, hogy nem voltak képesek Istennek tetsző módon lereagálni az eseményeket, hanem gyáva menekülés vagy indulatos odacsapás és végül kétségbeesett halálfélelem és zavar következtében nyilvános megtagadás következett. Jézus azonban nem sétált bele a csapdába, hanem képes volt teljesen végbevinni Isten akaratát.
Mi volt a különbség közöttük?
Jézus imádkozott újra és újra áttörésig. Addig, amíg annyira megerősödött a l és szelleme, hogy el tudta fogadni az Atya életére vonatkozó akaratát, és végig tudja csinálni nem testi erőből és indulatból, hanem engedelmes hitben mindvégig kézben tartva az eseményeket, mert tudta, hogy az Atya tökéletes akaratában és időzítésében van.
Mt 26,40
„Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni (virrasztani, ébren lenni, ébernek, koncentráltnak maradni) velem egy óráig sem!?”
Vajon egy óra imaidőnél kevesebb nekünk elég lehet naponként ?
Az, hogy látod, tudod mi a helyes és mi a helytelen, nem biztos, hogy elég ahhoz, hogy meg is tud tenni azt, ami helyes Isten szemében és ellene tudj állni a gonosznak, a kísértésnek. Ehhez folyamatos szellemi munícióval kell rendelkezni. Ezt naponként pótolni kell.