ApCsel 13,46-48
„Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig. A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének.”
„…nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre… és akik csak örök életre választattak vala, hivének.”
Az emberi döntést és felelősséget hangsúlyozza az Ige a 46. versben, majd a 48. versben az isteni kiválasztást és szuverenitást.
Az Ige nem lát ellentétet a kettő között, és nem is próbálja összeegyeztetni őket. Egyszerűen kijelenti mindkettőt egymás után, egymás mellett. Ez a kettős dinamika nem oldható fel, nem is kell megpróbálni feloldani. Isteni titok, misztérium, ami itt megnyilatkozik. Ha megpróbáljuk a kettőt ’kibékíteni', akkor óhatatlanul csapdába kerülünk: Vagy az emberi döntést, vagy az isteni kiválasztást abszolutizáljuk, és ezzel meggyengítjük, vagy le is nullázzuk a másik oldalt.
Dicsőítsük Istent azzal, hogy a teljes Írást elfogadjuk, komolyan vesszük és követjük hit által.
Hajtsunk fejet a szuverén Úr kiválasztása előtt, ugyanakkor vegyük halálosan komolyan az emberi döntés felelősségét is.