Jézus halála, mint engesztelő áldozat.

Jézus halála, mint engesztelő áldozat.

„Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak, akik hisznek.” Róm 3,25 (RUF)

Bibliai használatában ennek a szónak az a legvalószínűbb jelentése, hogy kiengesztelni valamilyen jóvátétellel a haragvó felet.
Vezető teológusok példák hosszú sorával kimutatták, hogy a hilaskomai és héber megfelelője a kopper igék alapjelentése mind az Ó-, mind az Újszövetségben, illetve a korai patrisztikus irodalomban (Josephus, Philo) az esetek döntő többségében Isten haragjának kiengesztelését hordozza. Az engesztelő áldozat, de talán még inkább a katolikus fordításban szereplő véres engesztelő áldozat fordítás pontosan adja vissza a harag kiengesztelésének gondolatát a Római levél 3. fejezet 25. versében:

„Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben.” (SZIT)

Az Újszövetségben a Zsidókhoz írt levél 9. és 10. fejezetében találjuk az ószövetségi engesztelő áldozat és Jézus engesztelő áldozata közötti párhuzam legrészletesebb kifejtését.
A 9. fejezet elején az ihletett szerző az évenkénti engesztelési napról ír. A hivatalban lévő főpap minden évben ezen a napon mehetett csak be a szentek szentjébe, és ott ráhintette az áldozati állat vérét a szövetség ládájának fedelére. Ez biztosította végső soron az izraeliták számára a bűnbocsánatot és Isten bűneik miatti jogos haragjának kiengesztelését. A szentek szentjébe, Isten shekina dicsőségének helyére, az ő közvetlen jelenlétébe csakis ezen a napon léphetett be a főpap az egész nép képviseletében hibátlan áldozati állat vérével. Amennyiben Isten elfogadta ezt az áldozatot, egy évre biztosítva volt a bűnbocsánat és Isten jóindulata népe számára. A naponként bemutatott áldozatok érvényessége ettől az egy áldozattól függött, hisz azoknak az áldozati állatoknak a vérét nem vitték, nem vihették be a szentek szentjébe, közvetlenül Istenhez.
A 12. versben Jézus Krisztusról mondja a szerző a következőt:

„És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot (megváltást, SZIT) szerezve.”

A 14 versben pedig így folytatja: „Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.”

Tehát mind a Jelenések 5,9-ben (És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből), mind itt a Zsid 9,14-ben azt látjuk, hogy Krisztus Istennek áldozta fel magát! Istennek mutatta be tökéletes, ártatlan áldozatát és nem Sátánnak! „Az ő áldozata tudatos és önkéntes volt, intelligens és szeretetteljes válasz Isten szent és kegyelmes akaratára, és az ember rettenetes helyzetére.”, mondja Denney.

A 10 fejezet 9-10 versei pedig arra mutatnak rá, hogy Isten tökéletes akarata volt az, hogy Jézus feláldozza Istennek a saját testét.
„Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat, amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.”
Tehát az volt Isten kifejezett akarata, hogy Jézus áldozatul felajánlja neki saját testét és vérét, és ezzel megváltsa a választottakat. Ez nem az ördög akarata és nem rossz szándékú emberek gonoszsága volt elsősorban, hanem az Atya Isten előre elrendelte, megparancsolta és akarta, hogy ez így történjen! Ennek minden részletét is az Atya rendelte el. Nem az ördög irányította az eseményeket és srófolta fel az árat, mintha ő alku pozícióban lett volna, hanem Isten azt akarta, hogy Fia mindezeket úgy, akkor és ott elszenvedje, ahogyan történt is! Semmi sem véletlen egybeesés által, vagy emberi illetve ördögi gonoszság miatt történt így. Isten felhasználta és beépítette örök megváltási tervébe Sátán gonoszságát és az emberek bűnös szándékait is kifürkészhetetlen bölcsessége által, de a gyeplő mindvégig Isten kezében volt, Ő maga irányította az eseményeket előzetesen kinyilatkoztatott szándéka és terve szerint!

Szívemet mélyen eltölti a hála Isten iránt, szavaimmal ujjongva dicsőítem Őt, testemmel imádva borulok szent trónja elé: Ő megváltott, Ő engesztelést szerzett bűnömért. Az Atya Isten felmérhetetlen szeretetétől és irgalmától vezéreltetve fel akart menteni minket, választottait, saját igazságos ítélete és haragja alól. A Fiú, Jézus Krisztus pedig tökéletes összhangban az Atyával elvállalta ennek kiengesztelésnek az egyetlen lehetséges végrehajtását azáltal, hogy saját bűntelen életét, testét önként feláldozta, halálra adta a golgotai kereszten!

Annak, aki a trónon ül, és a Báránynak legyen örök hála és imádás a korszakok korszakain át ezért. Ámen!