2018-ban kirobbant egy vita a magyar evangéliumi kereszténységen belül Krisztus halálának értelmezése körül. A Budapesti Autonóm Gyülekezet (BPA) egyik vezetője, Görbicz Tamás, olyan dolgokat kezdett nyilvánosan hirdetni a megváltásról, ami alapvetően szembe megy a hagyományos, evangéliumi értelmezéssel. Több protestáns teológus is nyilvánosan vitába szállt ezekkel a nézetekkel akkoriban, és 2019-ben született egy 10 pontból álló állásfoglalás is, amit a meghatározó protestáns felekezetek lelkipásztorai és teológusai (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) közül is többen aláírtak. A vita azzal kapcsolatban robbant ki, hogy kinek az akarata volt Jézus Krisztus szenvedése és halála. Görbicz alapvetően azt képviselte, hogy Isten eredetileg nem akarta, hogy saját Fia ilyen leírhatatlan szenvedéseken, megkínzáson, elutasításon menjen keresztül megváltásunk érdekében, és ezeket csak azért kellett Jézusnak elszenvednie, mert „Sátán a maga gonosz módján felsrófolta az árat.” Azzal érvelt, hogy mivel Isten jóságos és szerető Atya, nem illik hozzá, hogy ilyen kegyetlenül és vérszomjas módon elbánjon saját Fiával akármilyen okból is, hiszen mi földi szülők sem tennénk ilyesmit saját gyermekünkkel. Állítása szerint az evangélium ilyen értelmezése rossz fényt vetne Istenre, és úgy tűntetné fel őt, mint kozmikus gyermekbántalmazót, ami elfogadhatatlan. A fent említett, helyettes engesztelésről szóló 10 pontos állásfoglalás kapcsán a BPA vezetői egy kétrészes videóban reagáltak a pontokra, és ebben a beszélgetésben mondta el Görbicz a következőt: „Ha a helyettes engesztelésen azt értjük, hogy Isten az ő haragját, igazságos ítéletét Jézusra töltötte ki, akkor nem értek vele egyet. Nem hiszek abban, hogy Isten az én bűneimért járó büntetést Jézusra tette, Jézust ezekért büntette volna meg.” Látható tehát, hogy itt a megváltás lényegi aspektusának megkérdőjelezésével és átértelmezési kísérletével van dolgunk. Én személy szerint azt látom, hogy ez a vita nem szorítkozik csupán a magyar evangéliumi kereszténységre, hanem – és ezt a témában végzett kutatásaim csak megerősítették – világjelenség a mai keresztény Egyházban. Úgy gondolom, hogy itt az evangélium központi üzenetének alapvető átértelmezési kísérletéről van szó, ami mellett, mint Jézus Krisztus követője, és az ő evangéliumának hirdetője nem mehetek el szó nélkül. Meglátásom szerint, ezek az evangélium szívét érő támadások alapvetően egy humanista, az emberi természet alapvető jóságát hirdető, az emberi értelmet Isten Igéje fölé helyező, sőt nyilvánvalóan démonikus befolyást is magukon hordozó kísérletek arra nézve, hogy meghamisítva a megfeszített és feltámadott Krisztusról szóló evangéliumot, elzárják az elveszett emberek elől az üdvösség egyetlen útját. A szent írások alapján hiszem, hogy Krisztus az Atya Istennek fizette ki vérével a bűnös emberiség bűn tartozását. Ez volt Isten előzetes terve és akarata, és megváltásunk egyedüli lehetséges módja. Krisztus nem Sátánnak fizetett bűneinkért, és bár elárulásában, megkínzásában és halálában több embernek is jelentős szerepe volt, csakúgy, mint Sátánnak, aki igyekezett az eseményeket a háttérből irányítani gonosz természete és célja szerint; mégis Jézus Krisztus kereszthalála alapvetően és elsősorban Isten akarata és a megváltás eszköze volt.