Miért kellett Jézusnak meghalnia? Mi volt az értelme és a fő célja az ő halálának?
Miután bőséges igei alátámasztással rámutattam, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus kereszthalála (és feltámadása) az evangélium szíve, abszolút csúcspontja és lényege,
a továbbiakban azzal szeretnék foglalkozni, hogy mi a jelentése, mi a magyarázata az ő halálának, más szóval: miért kellett az Úr Jézusnak meghalnia?
Az utolsó vacsorán így magyarázta el Jézus saját halálának szükségességét és értelmét:
„Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.” Mt 26,28
A szövetség vére kifejezés kétszer szerepel az Ószövetségben: „Mózes pedig vevé a vért, és ráhinté a népre, és monda: Ímé a szövetségnek vére, melyet az Úr kötött ti veletek, mindama beszédek szerint.” 2 Móz 24,8
A Sínai-hegyi szövetség megkötésekor az áldozati állatok vérének egy része az oltárra lett hintve, másik fele pedig a szövetségbe belépő népre. Ebben mind az engesztelés, mind a megszentelés benne van. A vér egyrészt kiengeszteli Isten bűn miatti haragját, másrészt különválasztja és megtisztítja a szövetségbe belépő népet Isten számára. Isten kibékül népével és eltávolítja róla a kárhozat ítéletét, másrészt egy új kapcsolatba vonja be népét önmagával.
„Sőt a veled való szövetségnek véréért a te foglyaidat is kibocsátom a kútból, a melyben nincs víz.” Zak 9,11
A szövetség vére összefügg a foglyok szabadon bocsátásával is az elnyomás alól. Jézus Krisztus saját vére kiontásával megszabadított minket Sátán és démonainak elnyomása alól is!
Az Ószövetségben kétszer szerepel a szövetség vére kifejezés. Ez a két igehely egyben leírja a kereszt által elvégzett isteni szabadítás két legfontosabb aspektusát is: bűnbocsánat, megbékélés Istennel és szabadulás Sátán hatalma alól!
Az új szövetség kifejezés csupán egyszer szerepel az Ószövetségben Jeremiás prófétánál:
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.” Jer 31,31-34
A jeremiási igeszakasz ugyanerról szól, amiről a szövetség vére kifejezés: bűnbocsánatról és egy új, harmónikus kapcsolatról, Isten bensőséges ismeretéről. John Stott is idézi a jeremiási próféciát az új szövetségről, és úgy értelmezi, hogy Jézus ezt magára vonatkoztatta, amikor a felső szobában a páskabárányt elfogyasztotta tanítványaival. „Ez a Jeremiás által megprófétált új szövetség hamarosan megköttetik. Egyik különleges áldása, amiről prófétált, a bűnök bocsánata, nemsokára elérhetővé válik. Az áldozat, ami megpecsételi ezt a szövetséget és megszerzi a bocsánatot, az én vérem kiontása lesz a halálban. Lehet-e túlhangsúlyozni ezt a megdöbbentő kijelentést? Így látta Jézus saját halálát.