Ezékiel 9,4
„Ezt mondta neki az ÚR: Menj végig a városon, Jeruzsálemen, és tégy jelt azoknak a homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek a sok utálatos dolog miatt, amit elkövetnek benne.”
Ezékiel papot fogságba hurcolták a Jeruzsálem teljes pusztulását megelőző egyik deportálási hullám során. Ott ő több látomást is kapott egyrészt Isten dicsőségéről, másrészt a még Jeruzsálemben maradt izraeliták, és kiemelten a vezetők, bűneiről.
A Templom lerombolása, Izrael addigi legnagyobb nemzeti tragédiája, elött már két ízben is foglyokat és kincseket hurcoltak el Jeruzsálemből a babiloniak.
Jeremiás próféta világosan elmondta Isten megbízásából, hogy ez keményszívűségük és megtérni nem hajlandó makacsságuk miatt következett be, mégsem alázták meg magukat, mégsem gondolkodtak el ezek után a fájdalmas és megalázó események után sem, hanem még mélyebbre süllyedtek a bálványimádásba, olyannyira hogy már a Templom területén belül, sőt annak belsejében is nyíltan bálványszobrot helyeztek el, és idegen isteneknek áldoztak a vének, a szellemi elöljárók.
Ezékiel papot az Örökkévaló szellemben elragadta és bevitte az akkor még fennálló jeruzsálemi Templomba és leleplezte előtte a nyíltan és titokban folyó bálványimádást.
Az utálatosság a Bibliában elsősorban a hamis istenek tiszteletére illetve a szexuális bűnökre, homoszexualitásra, vérfertőzésre vonatkozik; illetve embertársaink anyagi kihasználására, erőszakos elnyomására is. Nagyon erős szó: azt fejezi ki, hogy Isten valamit gusztustalanak, gyomorforgatónak, hányingert keltőnek, iszonytatónak talál.
Egy társadalom eljuthat arra a szintre ahol ezek az utálatosságok annyira elterjedté és hétköznapivá válnak, hogy gyakorlatilag nem lehet kikerülni őket, lépten-nyomon beléjük botlanak a tisztességes, istenfélő, Isten törvényét tisztelő és komolyan megtartani kívánó emberek is.
Már felháborodásnak, vagy nyílt feddésnek régen nincs helye, marad a belső fájdalom, nyöszörgés, fájdalmas sóhajtozás. Már-már azt érzi az ember, hogy ez a szennyes áradat menthetetlenül elsöpör mindent maga előtt.
Voltak már ilyen időszakok az emberiség történetében. Elég csak az özönvíz előtti időszakra, vagy Szodomára és Gomorára gondolni. Ezekben az esetekben elért a bűn egy olyan kritikus szintet, ami kiváltotta Isten pusztító hatású ítéletét. De mielőtt végrehajtásra került volna ez az ítélet, Isten minden esetben gondosan különbséget tett az ő hiteles szolgái és a névleges, de mélyen bűnbe süllyedt, látszat szolgái, illetve nyíltan és fékevesztetten bűnre önmagukat átadó emberek között.
2 Tim 2,19
„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja.”
„Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!”
A Jelenések könyve szintén beszél egy utolsó ilyen megjelölésről, megpecsételésről.
Jel 7,3-4
„Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve.”
Te melyik csoporthoz tartozol testvérem?
Ismered az Urat? Elhagyod a gonosz dolgokat? Fájdalmasan éled meg a bálványimádást, szexuális aberrációt, LMBTQ propagandát, az emberek érzelmi, fizikai, anyagi kihasználását és elnyomását magad körül?
Vagy csak névlegesen vagy keresztény, de már belesüppedtél e világ rendszerébe és kényelmes magyarázatokat találtál rá miért élsz nagyjából ugyanúgy, mint a világ?
Bármi jön is, ha hiteles szolgája vagy az Úr Jézusnak, nincs mitől félned. Isten már Jézusra tette a te büntetésedet, bűneid jussát.
Amikor lesújt a végítélet és eljön az Úr napja, téged Isten valamilyen módon meg fog őrizni és magához vesz, hogy vele legyél a mennyben, hiszen vele voltál a földön is!