„Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit/Vajon üdvözítheti őt a hit?” Jak 2,14
„Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.” Jak 2,24
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által/ Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” Ef 2,8-10
A teológián egy tanárom így tanította nekünk leegyszerűsítve az üdvösség lényegét:
Üdvösség=hit+semmi
Annyiban mindenképpen igaz a fenti rövid képlet, hogy senki nem tudja kiérdemelni az üdvösséget saját tettei által. Annyiban azonban megtévesztő lehet, hogy azt sugallja: a cselekedeteknek nincs semmilyen jelentősége az üdvösségben, csakis a hitnek.
A római katolikus felfogás szerint a következő formula írja le az üdvösséget:
Üdvösség=hit+jó cselekedetek
Ennek a rövid megfogalmazásnak az az előnye, hogy mind a hit, mind a cselekedetek fontosságát kihangsúlyozza. Ugyanakkor megtévesztő lehet, ha valaki ezt úgy értelmezi, hogy hinnünk is kell, és ki is kell érdemelnünk az üdvösséget egyszerre.
Nekem a harmadik formula tűnik igazán biblikusnak:
Üdvösség=cselekvő hit
Ez a megfogalmazás tartalmazza mind a hit, mind a cselekedetek fontosságát az üdvösségben, ugyanakkor helyesen határozza meg a hit és a cselekedetek egymáshoz való viszonyát: A cselekedetek a hitből következnek.
Van, aki úgy gondolja, hogy Jakab és Pál üdvösséggel kapcsolatos kijelentései között ellentmondás van. Pedig ha egymás mellé tesszük őket, akkor látszik, hogy ugyanannak az igazságnak a két oldalát hangsúlyozzák.
Az üdvösség kiérdemlését célzó cselekedeteink valóban feleslegesek, sőt károsak, mert az üdvösség Isten ingyenes ajándéka mindazoknak, akik Jézusban hisznek. Először fel kell adnunk azt a törekvésünket, hogy saját jó cselekedeteink által mintegy kiérdemeljük Istentől az üdvösséget. Miután ezt megtettük, akkor válunk alkalmassá arra, hogy az üdvösség ingyenes ajándékát hit által elfogadjuk Istentől. Ezen a ponton azonban nem állhatunk meg, és nem dőlhetünk hátra egy kényelmes karosszékben lustán és önelégülten: „Büszke vagyok rá, hogy cselekedetek nélkül egyedül hit által üdvösséget nyertem!”
Fel kell ismernünk, hogy újjá lettünk teremtve, egy újfajta életstílusra születtünk meg Istentől, és aktívan keresnünk kell azokat a jó cselekedeteket, amelyeket számunkra előkészített mennyei Atyánk.
Tulajdonképpen ez az új, Krisztusba vetett hit által a jó tetteket kereső életstílus mutatja meg, hogy valódi-e a hitünk vagy csak becsapjuk magunkat!
Ezt az igazságot valahol így fogalmazza meg az Újszövetség:
„Mert mi a Szellem által, hitből várjuk az igazság reménységét. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit.” Gal 5,5-6